Az év végén, életem statisztikai felénél ideje leírnom, hogy valamit el ne felejtsek belőle. Az első 527 pont a gyermekemmel kapcsolatos, akinek van sarja, az tudja, hogy ez egyáltalán nem álságos.

A többi nem fontossági és nem is időrendi sorrendben: karácsony New Orleansban, ahol minden sarkon rövidnadrágos fekete Mikulások szaxiznak, és folyton felbukkannak a Mississippi sárszínű vizén kerekező hajókon is. Új ruhatár. Mondjuk az infantilizmusom jele, hogy a legfontosabb darabja még mindig egy Abercrombie&Fitch farmer lenne, de akkor is. Vágyakozhatnék Louis Vuitton táskára is, hiszen ennek a listának nem a pénz szab határt. Gyümölcsöt termő és jázminbokrot akarok a kertbe, és szeretném, ha kivirágozna végre a tavaly ültetett orgona. Meg fűszernövényeket is.

És akkor a gyermek közvetlenül a bokorról szájba legeli a ribizlit, én meg a tőről tépkedem a levesbe a tárkonyt. A városiak pedig mindig nagy csokor lila orgonával mennek haza, és úgy érzik, tőlem kapták a tavaszt. Ez mondjuk elég könnyen kivitelezhető, de ez a lista nem is a nehézségi fok szerint áll össze. Az csak nekem jó, ha karnyújtásnyira közelítem. Homárt az ünnepekre, szarvasgombás barna rizzsel.

Gasztrosznob vagyok, na és? Saját bár, ahol kedvemre kevergethetek, sékelhetek, kóstolgathatok. Pult, magas szék nem kell, mert azon javallott az elegáns, de fárasztó lábtartás, a saját báromban lazítani kell, nem feszengeni. Ja, és nem vállalkozásra gondolok, ha valaki nekiállna módszeresen teljesíteni. Lóháton vágtatni a tengerparton, hogy a ló patája alatt magasra fröccsenjen a víz, sőt még a kelő vagy lenyugvó nap is belefér a képbe, a saját vágyaim nem giccscenzúrázottak.

És különben ez már megvolt, de akkor annyira féltem, hogy a ló megcélozza a legközelebbi kontinenst, eljátssza a vízilovat, hogy kénytelen vagyok újrajátszást kérni. Szeretném úgy újra elolvasni Camus, Proust könyveit, hogy örömöm teljen benne. Mert már felnőttem annyira, hogy többé-kevésbé azt teszem, amit szívesen. A pénzkeresés ebben nem játszik. Újfundlandit, de ez szinte lehetetlen, mert a család minden tagja más kutyát akar, és a legeredményesebben az lobbizik, aki a magyar fajtát nyomatja, így a puli lóhosszal vezet. Új nappali bútort, mert a régi széthasadt és lepukkant hangulata van. Hogy ezt a listát kipipálva írhassak újat. Hogy eljussak oda, már ne is akarjak mást, csak szemlesütve, pironkodva, félig kérdő hangsúllyal rebegjem: világbéke.

      Kovács Blanka

(Sláger Rádió - Krónika)