Plázacicát nevelek a lányomból. Még nem tudom hogyan, de az biztos. Úgy gondolom, a tökéletes frizura és smink elkészítéséhez, a körömlakk egyenletes felviteléhez nincs szükség különösebb szellemi erőfeszítésre, sem diplomákra, mesterire, folytonos bizonyításra, hajtásra. Az elképzelés szerint a sarj gondtalanul végigjátssza, boldogkodja a gyermekkorát, nem lesznek rémálmai arról, hogy felszólítja a tanár, és ő ott feszeng a tábla előtt, mert a százhuszadik tételre már nem volt ideje, a végén jól férjhez megy, él, mint hal a vízben, én pedig fakanállal nevelem az unokákat.

Nem látok más utat, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy mindössze pár éves gyermekem napi tíz órát görnyedjen különböző, számomra is bonyolultnak tűnő tankönyvek felett. Mint teszi azt barátaink másodikos kisfia: napközi rendszerben jár iskolába, elméletileg négyig bent a suliban megtanul mindent. Ez így is volt elsőben, de az év végén sírva fakadt, mert az osztályában csak az a húsz gyerek kapott jutalomkönyvet, aki zsinórban kitűnőt kapott. Neki becsúszott egy jó minősítés, és búcsúzhatott az oklevéltől.

Hogy ez még egyszer ne történhessen meg, most már otthon is tanul még néhány órát, összesen tehát napjában cirka tízet. Ebből jó sokat románt. Hiszen a háromszéki gyerekek egyötöde nem kapott átmenő jegyet az egységes román dolgozatra. Ők biztos nem tanulták naponta legalább négy órát az állam nyelvét, ami ugye, megmondták, hogy nem lehet idegen. Édesapja magyar, édesanyja román – a kisfiú gyönyörűen beszéli mindkét nyelvet, magyar iskolába jár, és megdöbben, amikor a másodikos román könyvben nem érti a szót: tuciuriu. Nehezen találunk rá a magyar megfelelőjére: a szürke valamilyen árnyalata, valószínű ónos.

Jó, hogy legalább ezt tudja a gyermek, ha már tésztaszűrőt, fogvájót nem tud majd vásárolni a román boltostól. Tanítónő barátom meséli, kisöccse a zöldségeket és a gyümölcsöket tanulta románul. Nem is volt gond, de a káposzta valahogy megfogta. Nem és nem ment a fejébe fránya káposzta fránya román neve. A pedagógus nagytestvér sietett a segítségére: majd eszedbe jut a vázáról. Kikérdezéskor a kisöcs diadalittasan vágta rá a káposztára: kancsóle. Szóval plázacica lehetne a lányom, kiegyensúlyozott, derűs, nem agyonhajszolt és stresszes. Csak még azt kell kiderítenem, a plázacicának kell-e tudnia románul, s reménykedhetek, hogy mire a sarj megnő, Szentgyörgyön is megépül a pláza.

       Kovács Blanka

(Sláger Rádió - Krónika)