Zsófit erősen foglalkoztatja a kisebbségi lét. Valójában a saját kisebbségi létén töri a fejét. Nem, nem a családban elnyomott, mert ott, bár ő a kisebb, vele szemben következetesen és mindig a pozitív diszkrimináció elve érvényesül. Viszont azt Zsófi nem nagyon érti, hogy magyarként miért lakik Romániában, mikor az ugyancsak magyar nagybátyja mindenféle zavaró diszkrepancia nélkül nemes egyszerűséggel Magyarországon él.

Azért a négyévesnek a trianoni összefüggéseket elmagyarázni valójában nagyon bonyolult, mert mondjuk nem tudom, hogy tisztában van-e az ország, országhatár, nemzet fogalmakkal. Azért nem tudom, hogy áll a gyermek világképileg, mert a rajzfilmekből meglepően sok és szokatlan információt szerez, például teljesen pöpec környezetvédelemből és a mérgező hulladékok lebomlási idejéről bármikor kapásból tart egy kiselőadást. A dinoszauruszok nyelvtörő nevét is tudja, a technikai vívmányokkal is képben van, mindenképpen legalább velem azonos szinten.

Szóval első lépésben puhatolózom, hogy a Minimax mennyire van otthon Trianonban, majd az apai nevelési elvekkel szembemenve próbálom úgy elmagyarázni kisebbségi létünket, hogy a gyermekben ne alakuljon ki előítélet, s mondom: az történt, hogy a románok győztek, s ezért megkapták Magyarország egy részét velünk együtt. Hetek teltek el, majd egyszer Zsófiból csak kibukott a tömbben élő magyar, mert megállapította: ahhoz képest, hogy a románok győztek, elég kevesen vannak... Mondtam, hogy nem kell sokkal messzebb menni, és már annyian vannak, mint a fű a réten, mert úgy gondoltam, ez elég szép hasonlat, hogy a gyerek ne gondoljon semmi rosszat.