Ha belegondolok, modern, kiteljesedett nő életét élem. Reggel a tejeskávé mellett még Sylvia Plath-kodni is szoktam, figyelek a lelkemre, szenvedek a lét elviselhetetlen könnyűsége miatt, majd zuhany, smink, gyermeköltöztetés, férjnek mindent kézbeadogatás. Gyakran végigzongorázok a mitvegyekfel, nincs-egyrongyomsem kérdéskörön.

Leütök a billentyűn naponta vagy tízezer jelt, közösségi portálokon navigálok. Teázóban szoktam megvitatni a napi politikát. Van három bankkártyám, és bár némi segítséggel, de tudok interneten pénzt utalni. Van saját könyvelőm, akinek mindig kedvesen mosolygok, abban bízva, így kompenzálom, hogy semmit nem értek abból, amit mond, jóhiszeműen teljesen ráhagyatkozva írok alá. Eljárok fodrászhoz, manikűröshöz, és néha szoláriumba is. Kísérletezem, és jól boldogulok a konyhában, autót vezetek, ugyancsak némi telefonos segítséggel, de ki tudok cserélni egy kereket.

Zsófival a környezetvédelemről, a víz körforgásáról szoktunk beszélgetni, szóba került már a pénz útja is, igaz, hogy ebből Zsófi azt értette, hogy amit a boltban befizetünk borvízért és gumicukorért, az előbb-utóbb visszakerül hozzánk a bankból, fizetés formájában. Valószínűleg csiszolnom kell még a szemléltető példáimon. Méregtelenítek is, mert divat, igaz, hogy majd belepusztultam, amikor napokig nyeltem az undorító katyvaszt, és nem, nem lettem utána sem rózsásabb, sem feszesebb bőrű. Egy lépést sem teszek az arclemosóm nélkül, amit természetesen a leginkább nyomatott reklám hatására választok ki. ÉS AKKOR MIÉRT ÉRZEM OLYAN GYAKRAN, HOGY SZÍVESEBBEN LENNÉK RABNŐ EGY MEDITERRÁN TENGERPARTI KASTÉLYBAN?